Az üres felület vagy tér számomra egy aréna, ahol az események történnek. Egy energiatér, ahol minden mindennel összefügg. Olyan gyűjtőfelület, melyen emlékek, érzések, gondolatok áramlanak. Az alkotás számomra a folyamat, az az út, melyen egy állandó van csak, ez a változás. Munkámban a változás önmagában való megfoghatatlansága és minden láthatatlan egy anyagban lefordított egyéni jelrendszeren keresztül válik láthatóvá.

A buddhizmus szerint az ember létét a tükör által visszavert fényhez lehet hasonlítani. Talán ez a megközelítés, amely legjobban felhasználható a valóság szerkezetének, működésének érzékeltetésére. Ettől egyedül az iszlám misztikus ága, a szufizmus ment tovább, melynek szimbolikájában a tükör az egyik legfontosabb elem a valóság és az ember viszonyának leírására. Minden vallás és misztikus iskola a Valóság végtelen aspektusai közül kiemel egyet, melyet a legfontosabbnak ítél, és azt teszi központi kérdéssé, melynek átélése során beteljesedik szellemi utunk. A kereszténység a szeretetet, a buddhizmus az ürességet és a vágytalanságot, az iszlám pedig a békét és a tudást. Egy egyetemes hit létezése alapján, mindennek megélése lehet az a változás, melyre a Mátrix hivatott.

A Mátrix egy igen hosszú alkotói folyamatban az egymásra épülő projektek eredménye és szinopszisa is.

A tér-idő dimenziót, és egyáltalán a tér és idő kérdését feszegeti ez a tárgyiasult jelenség, az átfedések, rétegek, a végtelenbe merülő tükröződés és transzparencia által. Geometrikus gondolatrendezés ez, mely logikussá igyekszik tenni ezt az útvesztőt, értelmezhetőségre sarkall a részletekből álló egységre fektetett hangsúly. A horizonton történő mozgások egyaránt elválasztó és összekötő szerepet is játszanak a fent és lent dimenziók között, illetve az üresség érzése, a horizont hiánya is felmerül, melyben lebegni lehet.

Közelítve, számtalan szemszögből más és más részletre összpontosít, így érvényesül a pillanat jelentősége, mely az installációt körbejárva tapasztalható meg. A „belső pillanatképek”-kel interakcióba lépve jut érvénybe a jelen pillanat.  Egy korábbi alkotás részlete, árnyékokról készült fotók, bemozdult fotók, a gyermek mosolya, egy repülőúton készült távlati kép a tengerre, a homokban lépdelve mind egy-egy fontos pillanat, de már elmosódott és mind transzparens, mivel hosszú idő elteltével régi emlékekből merít. Optikai törések, áttetsző, opálos, derengő felületek, eltűnő hol előtűnő, vibráló, finoman rezgő képek, tükröződés hatások, lefolyó, elfolyó, összefolyó és konkrét, osztott, geometrikus egységek ritmusában összeálló, egyfajta világ-rendezés eredménye születik meg.

Nyolcvan szál, párhuzamosan feszülő acél szálra épül ez az érzéki gondolat-szövevény rendszer, melyet a talapzaton fekvő tükör visz mélységbe, a mennyezetén pedig egy fényes fekete felület veri vissza. A képekkel zengetett húrok, a gondolatok egymásból eredő folyamán nyúlnak a végtelenbe, és mindeközben gyakorolnak egymásra áttűnő hatást. Sosincs vége, csak elengedni lehet e szálakat, így lesz szerepe az ürességnek.  

A Világegyetem szerkezeteként is leírható, mint ahogy a téridő egy matematikai modell, és egy sokaságban egyesíti a teret és az időt. A téridő általában egy négydimenziós koordináta-rendszer, három tér- és egy idődimenzióval; a rendszer pontjai egy-egy eseménynek felelnek meg. A Mátrix személyes vonatkozású történései is negatív-pozitív töltéseket hordoznak, melyek összegződnek ebben a kapcsolódásban. Fent és lent összekötőjeként és égiek közvetítőjeként a földi létben, az átáramló események és összefüggések egyfajta értelmezési rendszerként, és az univerzum modelljeként vizsgálva válik igazán érthetővé.

Püspök Anita