Püspök Anita kiállításának címe Echoes, azaz Visszhangok. Amikor Anita először megmutatta a tárlat anyagát, és beszélgettünk arról, hogy mi inspirálja őt, milyen metódussal dolgozik, mi fontos számára az alkotásban, akkor rögtön több különböző aspektus jutott eszembe, melyek mentén a képei megközelíthetők.

Az egyik, – talán a művész számára a legfontosabb -, a zene, a hangok. Anita eredetileg zenei pályára készült, zongorán és cimbalmon is játszik, ezen túlmenően pedig rendszeresen fest zenére. Beszélgetésünk után végigböngésztem a honlapját, ahol több felvétel is megtalálható arról, hogy különböző hangtálakkal végzett hangfürdőt követően alkotni kezd, inspirációját a zenéből nyeri.

Milyen lenyomata lehet a zene hatásának a képeken? Például a ritmus, a mélység, a zene rétegei leképeződnek a festék rétegeiben. A belső utazást, a valahonnan valahova való eljutást, magát az utat, a folyamatot szimbolizálja a kompozíció létrejötte, valamint az ecsetkezelés, a festék vászonra való felvitelének módja.

Ezekre a tükröződésekre, a bennünk és ezáltal a képeken is „visszaverődő”, visszatükröződő hangokra utal a kiállítás címe: Visszhangok. Ezen túl pedig több itt kiállított alkotás is ezzel a technikával készült, egyes képek címei pedig kifejezetten zenei vonatkozásúak: Cosmic sounds, Pulse…A Cosmic Sounds esetében a kék alapon megjelenő vastagabb okker és sötétbarna foltok, néhol fehér sávok, lilás áttetsző felületek rendkívül dinamikusan, lendületesen jelennek meg a vásznon, szinte érződik a zene sodró hatása, érezzük benne a ritmust.

Az alkotás öröme minden képén érzékelhető. Érdemes megfigyelni a honlapján is megtalálható pár perces videókban, hogyan dolgozik. A vásznat egy fóliával leterített padlóra fekteti, mellé guggol, térdel, körbejárja. Minden oldalról elérhető, megközelíthető ezáltal a vászon, lehet rá önteni, csöpögtetni, kenni, festőkéssel belenyúlni, ujjal szétkenni. Az 1940-es, 50-es évek Amerikájában a műfaj úttörője Jackson Pollock volt, akit az akciófestészethez szoktak sorolni. Ő az elsők között volt, aki úgy gondolt a vászonra, mint „arénára”. „Ami a vásznon létrejött, már nem egy kép volt, hanem egy esemény…”- írta róla Harold Rosenberg.

Pollock tanulmányozta az amerikai indiánok homokfestészetét, érdekelte a jungi pszichológia. Érdekes, hogy Anita is előszeretettel használja a homokot, ásványt a képein, amit előzőleg a nyári nyaralásain, tengerpartokon gyűjt, majd felhasznál az alkotás során. Így válik a vászon amolyan gyűjtőfelületté, ahol megragadnak a különböző anyagok ugyanúgy, mint az általuk közvetített érzések. A gesztusfestészet – ami Anita munkáihoz oly közel áll – legfontosabb gondolata, hogy láthatóvá tegye a kép keletkezésének folyamatát. A hangsúly a folyamaton van: milyen belsőt örténések zajlottak az alkotás pillanatában?

„A kép olyan, mint egy energiatér, amelyben a színek és formák elfedik egymást és egymásba gabalyodnak.”

Anita képein érzékelhető ez az erőtér. Érzékelhető a színek által, a festék felhordásának mikéntje által, a különböző anyagok együttes használata által.

A dinamika érződik a képeken, amit nyilván felerősít a már említett zene hatása. Anita személyisége folyamatosan alkotni vágyó, mozgásban lévő személyiség, és ezt képei is tükrözik. A dinamizmus, amellyel a festéket felviszi a vászonra, látható marad az eredményen.

Elmondása szerint kiskorában kedvelte Monet-t. Nem tartom véletlennek, hiszen az impresszionisták számára a pillanat, a futó benyomás, az impresszió megragadása volt az elsődleges, nem beállított jelenetet festettek. Mind a színek, mind a fény, mind pedig a természet szeretete Anita számára is lényeges, sőt a természet a zene mellett a legnagyobb inspirációt jelenti. Persze nem kell itt konkrét tájképekre gondolnunk, sokkal inkább belső képekről van szó, de mégis a látvány felidézi bennünk a természet képeit.

A mai kiállításon látható alkotások nagyon közel állnak a lírai absztrakcióhoz, mely részben az impresszionisták munkásságából indult ki, és feloldotta az elemek, motívumok zártságát, a képalakító elv a színek dekoratív ritmusa, egyensúlya lett. Ez a ritmus, dekorativitás és egyensúly jellemzi Püspök Anita alkotásait is. Kívánom Önöknek, hogy merüljenek el a képek zeneiségében, és közben járják be a saját útjukat, mely elengedhetetlen egy mű befogadásához. Ehhez segítséget és inspriációt nyújthat a most következő zene.

Dohnál Szonja
Veszprémi Művészetek Háza
szakmai igazgatóhelyettes, főkurátor, művészettörténész