PÜSPÖK ANITA
ECHOES
KIÁLLÍTÁSMEGNYITÓ 2022. MÁJUS 28.
ECHOES – PÜSPÖK ANITA
KIÁLLÍTÁSMEGNYITÓ
2022. május 28.
Nagyszámú érdeklődő jelenlétében 2022. május 28-án megnyílt Püspök Anita festőművész ECHOES című kiállítása a csopaki Zámbó Műterem és Galéria szervezésében. A kiállítást Dohnál Szonja művészettörténész, a veszprémi Művészetek Háza szakmai igazgatóhelyettese nyitotta meg. A festészet és a zene felemelő összhangjának zenei oldalát Horváth Ákos hangdrum előadóművész játéka biztosította. A kiállítás 2022. június 16-ig látogatható.
Kiállított festmények megtekintése »
Médiamegjelenés »
Dohnál Szonja megnyitóbeszéde:
Szeretettel köszöntök mindenkit a csopaki Zámbó Műterem és Galéria kiállítótermében. Nagyon örülök, hogy a megnyitó abban a térben valósul meg, ahol maguk az alkotások is láthatók, hiszen mindig nehéz úgy beszélni valamiről, amit a közönség nem lát, csak utólag tekinthet meg, és így kénytelen a hallottakat a látottakkal összekapcsolni.
Püspök Anita kiállításának címe Echoes, azaz Visszhangok. Amikor Anita először megmutatta a tárlat anyagát, és beszélgettünk arról, hogy mi inspirálja őt, milyen metódussal dolgozik, mi fontos számára az alkotásban, akkor rögtön több különböző aspektus jutott eszembe, melyek mentén a képei megközelíthetők.
Az egyik, – talán a művész számára a legfontosabb -, a zene, a hangok. Anita eredetileg zenei pályára készült, zongorán és cimbalmon is játszik, ezen túlmenően pedig rendszeresen fest zenére. Beszélgetésünk után végigböngésztem a honlapját, ahol több felvétel is megtalálható arról, hogy különböző hangtálakkal végzett hangfürdőt követően alkotni kezd, inspirációját a zenéből nyeri.
Ezek a hangtálak és gongok olyan hangokat hoznak létre, melyek az ember személyiségét szólítják meg, fokozzák a kreativitást, az egyén érzelmi és mentális állapotára, belső rezgéseire hatnak. A hangtálak által keltett rezgések és energiák egy belső utazásra invitálják az alkotót, melynek eredménye a festményen látható. Természetesen nem csak hangtálakkal, más típusú zenével is működik az inspiráció.
Milyen lenyomata lehet a zene hatásának a képeken? Például a ritmus, a mélység, a zene rétegei leképeződnek a festék rétegeiben. A belső utazást, a valahonnan valahova való eljutást, magát az utat, a folyamatot szimbolizálja a kompozíció létrejötte, valamint az ecsetkezelés, a festék vászonra való felvitelének módja.
Ezekre a tükröződésekre, a bennünk és ezáltal a képeken is „visszaverődő”, visszatükröződő hangokra utal a kiállítás címe: Visszhangok. Ezen túl pedig több itt kiállított alkotás is ezzel a technikával készült, egyes képek címei pedig kifejezetten zenei vonatkozásúak: Cosmic sounds, Pulse…A Cosmic sounds esetében a kék alapon megjelenő vastagabb okker és sötétbarna foltok, néhol fehér sávok, lilás áttetsző felületek rendkívül dinamikusan, lendületesen jelennek meg a vásznon, szinte érződik a zene sodró hatása, érezzük benne a ritmust.
Ha visszatekintünk a művészettörténetben, a festészet és a zene kapcsolata már a 20. század elején is jelen volt. A zenének meghatározó szerepe volt az absztrakt művészet létrejöttében, hiszen elvont, nem köthető egy konkrét látványhoz. Vaszilij Kandinszkij például teljes mértékben társította a színeket és a hangokat, ugyanis amikor színeket látott, mindig hallott valamilyen hangot. Ennek köszönhetően írt azúr fuvoláról, kék csellóról, fekete basszus visszhangról. Egyes sorozatainak címei is zenei ihletésűek: például Improvizációk (Spontán érzelmi reakciónak hívta őket), és Kompozíciók. Egyébként ő maga is játszott hangszeren: zongorázott és csellózott.
A zenét és a hangfürdőt napjainkban használják terápiás célra is. Létezik zene- és képzőművészetterápia: különböző lelki problémák feloldására, az önismeret elmélyítésére alkalmazzák mindkettőt. Az alkotás segít, hogy a nehézségeinket befogadó és értelmező szemmel nézzük, ezáltal fejti ki jótékony hatását. Anita is foglalkozik művészetterápiával, emellett mindennapjaiban meghatározó szerepe van a zenének, így ezek összekapcsolódása a festéssel egyáltalán nem meglepő. A művészetterápia során belső képeket hívnak elő, melyet egy inspirálódó ráhangolódás előz meg, és szabad festés követ. A lényeg az önkifejezésen van, valamint azon, hogy a művek örömforrást jelentsenek az alkotónak. Anita ezért is fordult a művészetterápia felé, hogy ezt a csodálatos élményt másoknak is átadhassa.
Az alkotás öröme minden képén érzékelhető. Érdemes megfigyelni a honlapján is megtalálható pár perces videókban, hogyan dolgozik. A vásznat egy fóliával leterített padlóra fekteti, mellé guggol, térdel, körbejárja. Minden oldalról elérhető, megközelíthető ezáltal a vászon, lehet rá önteni, csöpögtetni, kenni, festőkéssel belenyúlni, ujjal szétkenni. Az 1940-es, 50-es évek Amerikájában a műfaj úttörője Jackson Pollock volt, akit az akciófestészethez szoktak sorolni. Ő az elsők között volt, aki úgy gondolt a vászonra, mint „arénára”. Számtalan fényképen láthatjuk alkotni, amint hatalmas vödrökkel, tubusokkal kezében, rálépve a vászonra csurgatja, keni, nyomja rá tubusból a festéket.
Harold Rosenberg írta róla, hogy „… elkezdett úgy tekinteni a vászonra, mint egy arénára, amiben aktívan tevékenykedik, mint egy olyan térre, amiben reprodukál, összerak, elemez, vagy “kifejez” egy valós vagy képzelt témát. Ami a vásznon létrejött, már nem egy kép volt, hanem egy esemény…”.
Pollock tanulmányozta az amerikai indiánok homokfestészetét, érdekelte a jungi pszichológia. Érdekes, hogy Anita is előszeretettel használja a homokot, ásványt a képein, amit előzőleg a nyári nyaralásain, tengerpartokon gyűjt, majd felhasznál az alkotás során. Így válik a vászon amolyan gyűjtőfelületté, ahol megragadnak a különböző anyagok ugyanúgy, mint az általuk közvetített érzések. A gesztusfestészet – ami Anita munkáihoz oly közel áll – legfontosabb gondolata, hogy láthatóvá tegye a kép keletkezésének folyamatát. A hangsúly a folyamaton van: milyen belső történések zajlottak az alkotás pillanatában?
„A kép olyan, mint egy energiatér, amelyben a színek és formák elfedik egymást és egymásba gabalyodnak.”
Anita képein érzékelhető ez az erőtér. Érzékelhető a színek által, a festék felhordásának mikéntje által, a különböző anyagok együttes használata által.
A dinamika érződik a képeken, amit nyilván felerősít a már említett zene hatása. Anita személyisége folyamatosan alkotni vágyó, mozgásban lévő személyiség, és ezt képei is tükrözik. A dinamizmus, amellyel a festéket felviszi a vászonra, látható marad az eredményen.
Elmondása szerint kiskorában kedvelte Monet-t. Nem tartom véletlennek, hiszen az impresszionisták számára a pillanat, a futó benyomás, az impresszió megragadása volt az elsődleges, nem beállított jelenetet festettek. A szabadban, a természetben alkottak. Mind a színek, mind a fény, mind pedig a természet szeretete Anita számára is lényeges, sőt a természet a zene mellett a legnagyobb inspirációt jelenti. A kékek a vizet, a zöldek az erdőt idézik, a barnák a homokkal a tengerpartot, a lilák a hajnal fényeit. Persze nem kell itt konkrét tájképekre gondolnunk, sokkal inkább belső képekről van szó, de mégis a látvány felidézi bennünk a természet képeit.
A mai kiállításon látható alkotások nagyon közel állnak a lírai absztrakcióhoz, mely részben az impresszionisták munkásságából indult ki, és feloldotta az elemek, motívumok zártságát, a képalakító elv a színek dekoratív ritmusa, egyensúlya lett. Ez a ritmus, dekorativitás és egyensúly jellemzi Püspök Anita alkotásait is. Kívánom Önöknek, hogy merüljenek el a képek zeneiségében, és közben járják be a saját útjukat, mely elengedhetetlen egy mű befogadásához. Ehhez segítséget és inspriációt nyújthat a most következő zene.
A kiállítást megnyitom.
Dohnál Szonja
