PÜSPÖK ANITA
CALYPSO
KIÁLLÍTÁSMEGNYITÓ 2024. NOVEMBER 7.
CALYPSO – PÜSPÖK ANITA
KIÁLLÍTÁSMEGNYITÓ
2024. november 7.
Hangulatos légkörben 2024. november 7-én megnyílt Püspök Anita és Dávid Norbert festőművész Calypso című kiállítása az A.P. Art Gallery Budapest galériában. A kiállítást Nagy Zsófia Nóra művészettörténész nyitotta meg. A kiállítás 2024. december 5-ig látogatható.
Kiállított festmények megtekintése »
Nagy Zsófia Nóra megnyitóbeszéde:
„Valamely szempontból egymáshoz rendelt események soráról azt mondjuk: történet. Van története az univerzumnak, a természetnek, az emberi társadalomnak, a kultúrának. Mindannak, ami a tér-idő kozmikus színpadán a keletkezés-elmúlás törvényének alá van vetve.” A láthatatlan történet című kötet Hamvas Béla az egyetlen, még életében kiadott esszégyűjteménye.
Püspök Anita és Dávid Norbert Hamvas Béla alábbi idézetét választották a kiállítás mottójának, “Minden tettemben és gondolatomban és életem minden mozzanatában meg tudom magam tartani. A szerelemben nem: itt teljesen fel kell magamat adni.”
Hamvas Béla elbeszélései alapján elmélkedni a férfiról és a nőről, önmagunkhoz és a társunkhoz való viszonyulásról és a társas vagy társadalmi kapcsolódások során megváltozó önképről éppoly gondolat-ébresztő, mint amennyire az ő művészetfilozófiai látásmódjával is szemlélni két gondolkodásmódban hasonló, de mégis eltérő személyiségű alkotóművész által megálmodott közös koncepciót.
Hamvas Béla életének már korai ifjúsága óta mintegy legbensőbb igényét és közegét jelentette a művészetek világa. Szemléletében a művészet a töredékes és lefokozott emberi életben a lét magasabb valóságára nyíló intenzív érzékenység és éberség, ugyanakkor olyan életgyakorlat és a létezésnek az a területe, ahol az ember „igazat csinál azáltal, hogy igazabbá lesz és igazabb lesz azáltal, hogy igazabbat csinál.” Többek között erre az intenzív éberség és érzékenység felkeltésére tesz kísérletet Anita és Norbert közös tárlata.
A kiállítás címadója Calypso alakja, aki a görög mitológiában nem csupán egy szépséges nimfa, hanem a magány, a várakozás és elengedés szimbóluma is. Calypso Odüsszeuszt hét éven keresztül tartotta fogva szigetén, majd az istenek parancsára szabadon engedte és segítette az útján. A mitológiai történet a vágy, a kötöttségek, választások és a kapcsolatok bonyolult szövetét is jelképezi.
Calypso mítosza a képzőművészetben messzi hagyományokra tekint vissza: Ingres-en és Böcklinen át, Max Beckmannon keresztül egészen Mark Rothko művészetében is találkozunk a mítoszt feldolgozó, vagy mítosz által inspirált műalkotással.
A Calypso történet Püspök Anita és Dávid Norbert művészeti produktumainak közös inspirációs forrása. Az alkotói folyamat mellett az interpretáció során is azzal a narratívával szembesülünk, amivel az Odüsszeában is találkozunk. Az elvágyódás, indulásra késztetés és a folyamatos elégedetlenség, a pillanat meg nem élésének érzésével. Az ember amint megérkezik egy pontra az életében, legyen az magánéleti vagy egy alkotói folyamat mérföldköve szinte képtelen teljességgel megélni azt, és a létét folyamatos nyughatatlanság övezi. A tárlat célja akár minket nézőket is egy pillanatra elgondolkodtatni, folyamatos tenni akarásunkat és cselekvésre késztetésünket lecsendesíteni, hogy képesek legyünk ebben az esetben pont a körülöttünk láthatóvá váló képzőművészeti világ befogadására.
A kiállításon most bemutatásra kerülő alkotások is egy közös történet szereplőivé tesznek bennünket, nézőket. A történet főszereplője hol a férfi, hol a nő. Egyrészről természetesen a kiindulópont a nő, a belső biztonság megtestesítője, akit körülvesznek emberi és szellemi kapcsolati hálók, melyek összekuszálódnak vagy kibontásra kerülnek. A nő, mint szellemlény pedig, akár a víz folyása, folyamatosan formálja és rendezi az életet. Anita alkotásait áthatja a női szimbolika, mely egyszerre jelenik meg kézzel foghatóan, mint a fonás-szövés, mint a nő teremtő erejű alkotótevékenysége vagy az alkimizmus esetében, illetve szimbolikus megközelítéssel, ahogyan reflektál Ariadné fonala vagy az életfonal szimbólumára és ezáltal a női erő sors szálait kibontó és összekötő szerepére. Anita munkásságára a mítika mellett a Karib-tengeri kultúrában eredő calypso zenei stílus is hatással van. A lüktető és folyamatosan mozgásban lévő zene mély társadalmi és politikai tartalommal is bír, eredetileg a 19. századi rabszolgaközösségek ellenállásának kifejezésére szolgált. Az improvizációval teli ritmusok a közönség interakciójára is építenek ezáltal megélve és feldolgozva a közösség élményeit és veszteségeit. Az emberi útkeresés egyben egy összművészeti és spirituális alkotó-művészi utazás is, mely a gesztusfestészetből kiindulva a szkripturális absztrakción át a női kézműves
szimbolikán keresztül a Anitát Calypso szigetére kalauzolta.
Másrészről természetesen a kiindulópont a férfi, aki akár, mint Odüsszeusz alakja folyamatos elvágyódást és útkeresést szimbolizálja. A férfi számára minden megérkezés egyben elvágyódás is. Dávid Norbert animációs fényjátéka több dimenziót, több érzékszervet hoz mozgásba, az eredmény egy összművészeti produktum, amely fénynyalábok kavalkádján keresztül mutatja be akár magasabb rendű teremtő erőt, akár a művészeti alkotás teremtő erejét.
„Nem nézhetek Isten szemével a nőt csak saját férfi szememmel láthatom. A férfi pedig a nőt önkéntelenül annak a lénynek tartotta és tartja, aki érthetetlenül és irracionálisan van itt. A világban már minden készen volt, amikor megjelent; talán lekésett, esetleg betolakodott. De akárhogyan, a világ eredeti elgondolásában nem volt benne. Később jött; talán hiányt pótolni; valami veszélyes lehetőséget megakadályozni; esetleg kiküszöbölni.”
A férfi és nő fizikai és spirituális kapcsolódása pedig egy olyan földöntúli egyesülés, melyet Hamvas Béla istenülésnek nevez:
A házasságban párhuzamosan két egyesülés történik, össze csak egy férfi és egy nő tesz ki egy egész embert. Ezt az aktust reintegrációnak hívják, s ez az ősi emberi személyiség egységének helyreállítása. A másik egyesülés ennél végtelenül fontosabb és lényegesebb: ez nem a két fél találkozása, hanem a két psyché-világnak isteni érintésre való misztikus egybeolvadása és teremtő mozzanata.
Nem az egység helyreállítása, hanem istenülés. A férfi és a nő ebben nem szaporodik, hanem teremt, vagyis az isteni teremtésben részt vesz. Ahhoz, hogy az istenülés megtörténhessék, van a másik nem. Ezért van a nőnek férfi és a férfinak nő. Van a tökéletesen és teljesen más és különböző lény és világ. Ebbe az idegen és más világba kell átlépni, és magát ott kell hagyni, és a másik őselemben el kell merülni. Ez a szerelem. Ez a megfeledkezés önmagamról és beleolvadás a másikba. Az önmagamról való teljes lemondás feltétele csak a másik nemben van meg. Minden tettemben és gondolatomban és életem minden mozzanatában meg tudom magam tartani. A szerelemben nem: itt teljesen fel kell magamat adni. Ezért van, hogy Énjükhöz kötött lények – titánok és szirének – nem tudnak szeretni. Önmagamat nem tudom feladni csak úgy, minden további nélkül. Nem lehet úgy, hogy visszakapjam magam. Akit visszakapok, már nem az, aki voltam. Az már több, gaz-dagabb, egyszerűbb, tisztább és istenibb.
Ez a szerelem titka. El kell vesznem és meg kell semmisülnöm – írja Hamvas Béla, Héloise és Abélardról szóló elbeszélésében (részlet a Láthatatlan történet című műből).
Az emberi kapcsolatok bonyolult hálózatában a teljes átlényegülést a biztonságot csak az önmagunk belső egyensúlyának megtalálása következtében élhetjük át. Az önmagával harmóniában lévő ember engedheti meg magának igazán, hogy befolyással legyen másokra. Legyen ez a szerelemben, a társadalomban, vagy a művészi felelősségvállalásban.
Legyünk hát részesei mi is ennek a közös férfi női narratívának, állítsuk meg egy pillanatra a gondolatainkat, útkeresésünk és emberi kapcsolataink bonyolult hálózatát és érkezzünk meg ebbe a közös térbe. Fedezzük fel, hogy mit is vált ki belőlünk ez a mítikus, misztikus összművészeti összekapcsolódás!
Nagy Zsófia Nóra
művészettörténész
