PÜSPÖK ANITA
POLÁRIS VISZONYULÁSOK
KIÁLLÍTÁSMEGNYITÓ 2023. JÚLIUS 29..
POLÁRIS VISZONYULÁSOK – PÜSPÖK ANITA
KIÁLLÍTÁSMEGNYITÓ
2023. július 29.
Széles körű érdeklődés közepette 2023. július 29-én megnyílt Püspök Anita festőművész POLÁRIS VISZONYULÁSOK című kiállítása a révfülöpi RévArt Galéria szervezésében. A kiállítást Dohnál Szonja művészettörténész, a veszprémi Művészetek Háza szakmai igazgatóhelyettese nyitotta meg. A festészet és a zene felemelő összhangjának zenei oldalát Cseke Szabolcs hang healer biztosította. A kiállítás 2023. augusztus 13-ig látogatható.
Kiállított festmények megtekintése »
Médiamegjelenés »
Dohnál Szonja megnyitóbeszéde:
Szeretettel köszöntök mindenkit itt Révfülöpön a RévArt Galériában, Püspök Anita Polar Relations című kiállításának a megnyitóján.
Egy különleges alkalom számomra a mai, mert körülbelül egy éve nyitottam meg Anita kiállítását Csopakon, a Zámbó Műterem és Galériában és úgy gondolom, hogy ez a mai tárlat egy újabb lépcsőfok a munkásságában és újabb távlatokat nyit meg a művészetében. Az itt látható alkotások egy elnyert alkotói ösztöndíjhoz kapcsolódnak, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásának köszönhetően valósulhattak meg. Három központi gondolatot járnék körül a kiállított művek kapcsán és ezek a kiállítás címéhez, a Poláris viszonyulásokhoz is szorosan kötődnek.
Az első az a kísérletezés, leginkább technikai értelemben. Anitára mindig is jellemző volt az újat kutató attitűd, a különböző anyagok együttes alkalmazása, digitális printek, acél, fólia, üvegfesték, ásvány por, arany pigment, lakk, akril és még sorolhatnánk a felhasznált anyagok gazdag tárházát és ezek ugye az itt látható műveken is megjelennek.
A művészettörténetben a legrégebbi korok óta használt anyagok és a legmodernebb technikák egyaránt felbukkannak nem mindennapi módon vegyítve. A különböző rétegek, textúrák, színek, sajátos világot eredményeznek. A művész tudatosan keveri, szinte már-már szélsőségesen a különböző technikákat, mert azt vizsgálja, hogy milyen hatást eredményeznek ezek az ütköztetések, ezek a kísérletek. Ehhez pontos anyagismeret szükséges, hiszen minden médiumnak megvan a maga erőssége – az akrillal például nehéz egyenletesen világos felületeket festeni, míg az olajjal mindez könnyebb.
Bátorságra vall, hogy Anita például a festészeti technikákat, a digitális printet fólia printtel együtt alkalmazta, például az Ikon sorozat esetében. Kicsit így nehezebb, hogy ugye most nem látják a műveket de majd a megnyitó után akkor meg lehet tekinteni. Egyes alkotásokon nagyobb felületű foltok, festékrétegek, olaj, akril láthatóak melyek tükrözik a mozdulat lendületét, irányát és ahogy felvitték őket a vászonra. A pillanatot rögzítik ezáltal. Ez a jelenség több mű esetében is megfigyelhető, mint például a kiállítás egyik központi képén, a Metamorfózis I-II című alkotáson ahol az arany réteg mögül felsejlő fehér, néhol fekete, kivételes textúrát eredményez.
Ezen a ponton elérkeztünk a második gondolatkörhöz, mely a képek láttán eszembe jutott és ez nem más mint az idő kérdése. Említettem, hogy a festékrétegek tükrözik az alkotás pillanatát. A pillanat megragadása, megörökítése szoros kapcsolatban áll azzal a gondolattal, amely a pszichológia egyik irányzatához is köthető, nevezetesen, hogy a jelen pillanatra érdemes koncentrálni, a mostra fókuszálni, hiszen a múltat már nem tudjuk megváltoztatni a jövőt pedig nem látjuk. A pszichológiában ezt a mindfulness irányzat képviseli, mely azt hirdeti, hogy a tudatos jelenlét gyakorlásával megtanulhatunk jobban kapcsolódni önmagunkhoz és másokhoz, megélni a pillanatot, kevesebbet rágódni a múlton vagy szorongani a jövőn.
Csak az van, ami ebben a pillanatban van,
fogtam a mostot és mindigre széttapostam, és belesziszegtem
az arcába, mindig leszel
egy pillanat lett volna csak, de már nem tűnhet el.
– ahogy ezt Lovasi András is megírta.
És ehhez szorosan kötődik a Csíkszentmihályi Mihály akadémikus, pszichológus által megfigyelt és leírt flow állapot, ami nagyban hasonlít ahhoz, mint amit a mindfulness gyakorlása közben elérhetünk – hiszen ez azt az állapotot jelenti, amikor annyira elmerülünk egy tevékenységben, hogy minden mást kizárunk és megszűnik a tér és idő érzékelésünk. Amikor Püspök Anita képeit nézzük, egyrészt átérezzük a korábban említett flow élményt és elmerülünk a képek által nyitott távlatokban, merthogy felfedezhetjük a művész alkotás közben átélt belső folyamatainak nyomait, mely szintén egy különleges tudatállapot. Az alkotás folyamata pontosan ezt a tudatállapotot feltételezi illetve gyakran ez jellemzi az alkotói folyamatot, a teljes elmerülés a pillanatban.
A mindfulness és a flow közötti különbség az, hogy míg az első esetében az én nem zárható ki tehát tudatosan jelen vagyunk a pillanatban, addig a flow élmény esetén az én értékelés is megszűnik. Nem véletlenül jutott eszembe a pszichológiai vonatkozás, hiszen Anita művészetterápiával is foglalkozik és az pedig köztudott, hogy a képzőművészet valamint a különböző művészeti ágak gyakorlása nem csak hatással vannak a testi-lelki folyamatokra, de gyógyítani is képesek.
A kísérletezés és az idő kérdésének vizsgálatát követően még foglalkozni kell a térrel. Bizonyára látták amikor beléptek a galériába, hogy a képeken kívül térbeli háromdimenziós alkotásokkal is találkozhatunk a kiállításon. Bár a művész már korábban is készített objekteket, itt most egy különleges dologról van szó – a falon látható képek kilépnek a harmadik dimenzióba. Érdemes megfigyelni a Metamorfózis és az Akkordok című művek kapcsolódását. A színek, arany-fekete, felületek, textúrák párbeszédét a két műben. Nagyon szépen jelzik a mű címek is ezt a fajta visszacsatolást. Az Akkord esetén a 3 egymás elé elhelyezett plexi lap idézi a hármas hangzatot, amikor egy hangsor meghatározott fokai együttesen szólalnak meg. Nem véletlenül említettem a zenei csatolást sem, hiszen Anita művei mindig kapcsolódnak a muzsikához, a hangokhoz – ő maga eredetileg zenei pályára készült és játszik is különböző hangszereken, emellett pedig rendszeresen fest zenére.
A térbe való kilépés által megfigyelhetjük a kapcsolatot a képek és az installációk, objektek között és itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy mindenkinek ajánljam, hogyha ideje engedi, ma-holnap látogasson el a Kapolcsra, ahol a főutcán Anita kertjében legújabb installációit lehet megtekinteni, amelyek tulajdonképpen akár részei is lehetnének a mai kiállításnak hiszen gondolatiságban és materiában egyaránt összefüggésben állnak az itt látható művekkel.
Ezek az installatív alkotások összekapcsolják a természetet és az embert, a művészetet a mindennapok részévé varázsolják, hiszen ahogy a kertjében sétálunk a szél, a fények, a környezet színe folyamatosan mozgásban és változásban tartják a műveket. Tükröződnek, forognak, csillognak vagy éppen elsötétülnek. Ugyanakkor a természeti környezet, melyben benne foglaltatik az ember beavatkozása a környezetbe és ennek hatásai, ezzel szoros összefüggésben a klímaváltozás egyaránt, mint téma mind foglalkoztatja a művészt. A művek új kontextusba helyezése térbe való kilépése által szintén egyszerűsítik, ráadásul még mindehhez egy közösségi élmény is kapcsolódik ugyanis a nagy léptékű művek közösségbe való építése nemcsak a környezetünkkel való kapcsolatra reflektálnak hanem az egymáshoz való viszonyunkra és a személyiségünk megismerését is elősegítik.
Azt kívánom Anitának, hogy még sok ilyen közösségi projektet valósítson meg és a kiállítást pedig megnyitom.
Dohnál Szonja
